Azok az emberek, akik intellektuális foglalkozásúak különösen szenvednek a zaj káros hatásaitól. Így nem csoda, ha a „zaj és a nyugalom" témája az írók és a költők körében mindig felkapott volt és feldolgozásra is került. Ily módon került be az OHROPAX az irodalomba. 

Közismert volt Franz Kafka (1883-1924) kifejezetten nyugalomra irányuló beállítottsága. 1915-től rendszeresen használta az Ohropax termékeket. „Amennyi nyugalomra nekem szükségem van, annyi nem létezik a föld felszínén." (Levelek 1902-1924). „A mindennapok zajára Berlinből hoztam a segítséget, az OHROPAXOT, egy viaszgolyót vattával betekerve." (Felicének írt levele, 1915 április 5.) "Az éjszaka és a nappal OHROPAX nélkül nem menne." (Levelek 1902-1924, 1922 július vége ).

A „Csiga naplójából" (Günther Grass) a következőt találjuk:: „Az aki a szerelmet a féltékenység iránt fogékonnyá tette, az felfalja kedvese Ohropax-át és reméli az Ő álmai anyagát elfogyasztani." 

Walter Kempowski (Tadellöser és Wolff) az egyik levelében a következőket írta lektorának: „A fotón nem lehet az Ohropaxot látni, évszázadunk egyik legjelentősebb találmányát. Vidéken élek és időként a krumplis traktorok zaja vesz körül.Ohropax nélkül nem lenne kézirat." 

Sőt egy gyerekkönyvben is felbukkan az Ohropax neve. 

A Janosch mesék, József holló című könyvében a következő az ezzel kapcsolatos történet: „ az egész zsebpénzemből OHROPAX-ot fogok vásárolni"-esküdözik a drágalátos Szilvácska. Amit még aznap délután meg is tesz. Jobban is érzi így magát. Mielőtt hazaért , megállt a bejárati ajtó előtt, formára sodorta az Ohropaxot és bedugta a fülébe. Kedves anyukájának ez fel sem tűnt."