Összefoglalás:
Egy kísérleti jellegű vizsgálat során 12 egészséges teszt-személyeken a bőr vérellátását (Laser-Doppler-Flowmetria), valamint a hőmérsékleti (Peltire-Thermode) és a nyomás érzékenységi fájdalomküszöböt vizsgálták a különböző hőmérsékletű természetes kénfürdők (20,4mg H2S/liter), valamint sima természetes vizű fürdőzés előtt, alatt és 20 perccel azután. Számos mérési vizsgálatokat végeztek az alkaron a két oldal összehasonlításával, miszerint mindkét alkart külön-külön mártották a fürdővízbe. Az elvárásoknak megfelelően a fürdővízbe mártott alkaron a bőr közép és mikro cirkulációjának jelentős, szignifikáns 37 %-os (p<0,001) növekedése ment végbe. A sima fürdővízben és a be nem mártott alkar bőrén a kénfürdőzés esetében nem lépett fel ez a hatás. Ugyancsak a nyomási és hideg érzékenységi fájdalom küszöb értéke is 30 %-kal azaz 25 %-kal megnőtt. (p<0,001 azaz p<0,01). Ezzel szemben a hőérzékenységi fájdalomküszöb esetében nem észlelhetők szignifikáns, erre jellemző változások. Érdekes módon a nyomási- és hideg érzékenységi fájdalomküszöbnél is hasonló hatások léptek fel a fürdővízbe nem mártott alkaron és a fürdőzés befejeztével további növekedés ment végbe, így a fájdalomküszöb középértékének emelkedése összesen 43, azaz 33 %-ot tett ki. Tehát megállapíthatjuk, hogy a természetes hődifferenciás kénfürdőzés a nyomás és hideg érzékenységet jelentős mértékben csökkenti. Mivel ezek a behatások a fürdővízbe nem belemártott végtagokon is észlelhetőek voltak, ezért ezek mindenképpen szisztémás karakterrel kell hogy rendelkezzenek.
Kulcsszavak:
Természetes kénfürdők – A bőr mikro cirkulációja – Fájdalom érzékenység
Bevezető
A természetes hatású kénfürdőt tekintélyes terjedelemben alkalmazzák, ugyanúgy a gyulladásos-reumás elváltozásokban, mint a mozgásrendszer működési és degeneratív megbetegedéseiben is. Nyilvános tanulmányok szerint a sorozatos, gyakori természetes vízösszetételű kénfürdők alkalmazásakor a gyulladásos és degenerativ ízületi megbetegedéseknél kimutatható a kedvező, gyógyító hatás. (Brückle 1995, Schick és munkatársai 1995).
Hasonló, prospektív (jövendő tanulmányok szerint a tioszulfát tartalmú fürdők esetében is pozitív eredmények születtek. (Pratzel és munkatársai 1995 a,b,c). A megfigyelt kedvező gyógyító hatások, mint mechanizmus legfőképpen a vegetatív szabályozás és az immunológiai hatásmechanizmus működésileg átalakított változásai kerülnek megvitatásra. (Gutenbrunner és Hildebrandt 1998 irodalmából) A korábbi írásokban az érzékenyebb fájdalomküszöb enyhítéséről is szó esik. (Schindewolf 1953, Weigmann 1953). A már meglévő kísérleti tanulmányokban a természetes kénfürdő a fájdalom érzékenységre irányuló hatásának vizsgálatát egészséges teszt-személyeken összehasonlító alapon végzik el. Ez esetben a bőrfelszín paraméterei (meleg- és hideg érzékenységi fájdalomküszöb) és bathyaesthesia, mélyérzés (nyomásérzékenységi fájdalomküszöb) paraméterei megvizsgálásra kerültek.
Módszer
Tizenkét egészséges, 27 és 55 életkor közötti férfi teszt személyek (középéletkorúak) 36,2 +/- 8,8 év) kerültek megvizsgálásra. Szisztematikusan variált sorrendben (latin Quadrat) vették a kénfürdőt és az ezzel összehasonlítási alapot képező csapvizes fürdőt. Az egyenkénti fürdőzési próbák legkisebb egymásutánja 7 nap volt. Számos méréseket rendszeresen a nap ugyanazon időpontjában (14 és 18 óra között, helyi idő szerint) végeztek el. A fürdőzések teljes fürdőnek számítottak, habár az egyik alkart a fürdőkádból mindig kilógatva kellett tartani. A vizsgálati személyek a 20 perces nyugalmi fázist (előtte és utána is) fekve és betakarva töltötték el, a vízbe leengedve egy speciális emelő és süllyesztő berendezés segítségével. Így mód volt a kísérleti személyek testi aktívitásainak blokkolására, kiiktatására. A hatás expoziciós ideje 20-20 percet tett ki. A fürdők thermodifferenciálisan (36 C°) kerültek elrendelésre. Az alkalmazott kénes víz 20,4 mg H2S/litert tartalmazott (Algesdorfer Waldquelle) mialatt egy +/- 2 mg H2S/literes természetes ingadozással kellett számolni. Mindenesetre ez a mértékű ingadozás A Német Gyógyfürdők Szövetsége által megállapított +/- 20 %-os tolerancián belül maradt. Minden más ásványvíz összetevők toleranciás értéke ez alatt a küszöb alatt volt, amikor is fürdőhatással lehetett számolni. (forrásanalízis, Brückle 1996)
Közvetlen a fürdők előtt és után, valamint a nyugalmi, pihenő fázis végén a következőképpen állapították meg a fájdalom érzékenység fokát: a meleg és a hideg érzékenységi küszöböt a Peltier-Thermode módszerrel mindkét alkar belső felületén mérték. (Fruhstorfer és munkatársai 1976,Verdugo és Ochoa 1992, Yarnitzky és szónoka 1994, Yarnitzky és munkatársai 1995). A thermodén-hőmérsékletet („Thermotest" a Somedic cég által) ötször másodpercenként egy celsius fokkal változtatták. A fájdalom fellépésekor a teszt páciens egy nyomógomb segítségével saját maga visszaállíthatta a hőmérsékletet egy elviselhetőbb fázisba. Az ötszöri meleg és hideg érzékenységi fájdalomküszöb meghatározásából a középértékek kerültek kiértékelésre. A nyomásérzékenységi fájdalomküszöb a Fischer által 1987) meghatározott módszerrel a kétoldali Epicondylus humero-radiáliszon került meghatározásra. (Dolorimeter a pd&t cégtől,
Méréstartomány: 0,5-5,0 kg nyomási felület átmérője: 0,5 cm) Ezt követően a kézi préselési nyomást kb. l kg/sec-el növelték. A bőr microcirkulációja mindként alkar belső felületén az egész vizsgálat ideje alatt Laser-Doppler-Flowmetrie („Periflux 400", a Perimed cégtől) segítségével folyamatosan regisztrálva volt. A szóban forgó vizsgálatban az egy percre eső Flow-értékek kerültek kiértékelésre. A további kontrollparaméterek (szívfrekvencia, légzési frekvencia, vérnyomás, a száj hőmérséklete, a bőr hőmérséklete) ebben a vonatkozásban nem tárgyszerűek.
A statisztikai kiértékelés az SPSS-programmal (8.0-ás verziójával) történt. A normál határon belüli értékeket a fürdők befejeztével és a pihenési fázis végén a t-Teszt segítségével szúrópróbaszerűen hasonlították egymással össze. Az állandóan regisztrált bőr vérellátás értékeinek a statisztikai vizsgálata, az ismételt mérésekre szolgáló Varianzanalizíssel történt. A két oldali fájdalomküszöb mérése a fürdőzés végén újból a t-Teszt által került elvégzésre.
Eredmények
A Laser-Doppler-Flowmetriás vizsgálat középlefolyásából láthatjuk, ahol a bőr vérellátásának regisztrált változásai vannak feltüntetve. Az elvárásoknak megfelelően a bőr vérellátása a kénfürdő vétele alatt lényegesen megnövekedett (+37 %) és a fürdő befejezése után ismét visszaesést mutatott, habár a kiindulási értékek a megfigyelési időszakban ismét nem teljes mértékű elérést mutattak. Ez az effektus csak a megfürdetett bőrön volt beigazolható, úgy ahogy a vízbe nem mártott alkaron, mind a csapvíz ellenőrzött összehasonlításában is statisztikailag nézve nagy jelentőséggel bírt. Itt a már publicisztikailag is említett kénes víz bőr vérellátást növelő hatásáról van szó. (Schnizer 1991, irodalmi fordítás, Gutenbrunner és Hildebrandt 1998) Ez a hatás nyilvánvalóan a bőr fürdőkörnyezettel való direkt kapcsolatához van kötve és így a felszívódott fürdőszer tartalmi összetevője semmiféle szisztematikus hatást nem mutat.
Ahogy azt a kontroll vizsgálatok mutatják, ezekre a változásokra egy hő neutrális immerzió nem fejt ki különösebb hatást. Az említett fájdalom inger küszöbének a változásai a megfürdetett bőr és a csapvízzel való tesztelés összehasonlítási viszonylata, statisztikailag nézve nagy jelentőséggel bír.
Egyedül a meleg érzékenységi fájdalomküszöb mérése esetében nem alakult ki lényeges hatás.
Az említett analgetikus ( fájdalmat megszüntető ) hatás meglepő módon a fürdővízbe nem mártott alkar esetében is teljes mértékben kimutatható volt.
Így a fájdalomküszöb értékei a kénfürdőzés után, egy oldal összehasonlításban semmi különbséget nem mutattak.
Nyílván itt nem egy lokális (helyi), hanem a fürdővízben felszívódott kénhidrogén szisztémás hatásáról van szó.
Elemzés/Megvitatás
A szóban forgó vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a természetes kénfürdők direkt, közvetlen fájdalomcsillapító (analgetikus) hatással rendelkeznek. Ezek az eredmények megfelelő vizsgálat keretén belül egy fibromyalgiás szindrómában szenvedő páciens esetében is beigazolódtak.(Gutenbrunner és munkatársai, 1998)
Az a tény, hogy a fájdalomküszöb értékeinek a változása a fürdővizet nem ért végtagon is kimutatható volt és a fürdőzés végén további növekedéssel járt, arra utal, hogy itt a felszívódott kénhidrogén szisztémás hatásáról van szó.
Ez a fajta fürdőanyag jó felszívódási képessége már korábbi vizsgálatokban is bebizonyításra került.
(Dirnagl és munkatársai 1956)
Figyelemre méltó a szer további felvételi formája, amikor is inhalációs úton kerül be a szervezetbe a felszabadult kénhidrogén, miközben ez a fajta felvételi forma a lehetséges kénhatás számára igen jelentéktelen, irreleváns.( Lotmar 1956, Pratzel 1991)
Ezzel szemben a közismert bőr - vérellátást növelő hatás esetében nyilvánvalóan egy tiszta, helyi kénhidrogén hatásáról van szó. Ilyen fajta kén hatások koncentráció és hőmérséklet függőséggel bírnak. Ez már a korábbi, szisztematikus vizsgálatok során is kimutatható volt.( Schnizer és Erdl 1986)
Ezek szerint a bőr vérellátást növelő kénhidrogén hatásai az alkalmazott 32 celsius fokos közép hőmérsékleten 5 mg H2S / liter kezdő értéket mutatnak és megfelelnek az általunk mért értékeknek is.
Ez a vazodilatációs ( értágulati) folyamat még nincs végérvényesen kiderítve, ahol is a vasoaktív (érre ható) anyagok felszabadulása és az érizomzat sejtjeinek a perifériás szimpatikus idegvégződéseinek , és receptorainak befolyásolhatósága még megvitatásra szorul.( Schnizer 1991)
A természetes kénfürdők hatásai a bőr érzékenységére először Schindenwolf(1953) és Weigmann(1953) által kerültek publikálásra. Ők a hideg érzékenység csökkenéséről és a meleg érzékenység növekedéséről, valamint egy viszketési tompulásról számoltak be.
Ezen felül degeneratív ízületi megbetegedésekben szenvedő páciensek körében alkalmazott befúvásos kénhidrogénes fürdők vétele után, Legler és munkatársai (1995) analgetikus (fájdalmat megszüntető) hatást mutattak ki , ami az alkalmazott gyógyvíz kénhidrogén koncentrációjától függött.
Azt, hogy a Schick (1995) által a degeneratív hátgerinc megbetegedésekben beigazolt klinikai kénfürdő hatásai ugyancsak a prímér analgetikus kénhidrogén hatásairól szólnak, vagy pedig ezúttal egy másodlagosan kiváltott funkcionális-adaptív (működésváltozással járó) átalakulás játszik szerepet, egyenlőre függőben marad.
A mesterséges tioszulfát tartalmú fürdők vizsgálati tanulmányaiban egy direkt összehasonlításban (Pratzel és munkatársai 1995 a,b,c) kiderült, hogy a különböző farmakokinetika miatt egyik kénvegyület sem összeegyeztethető.
Az analgetikus kénhidrogén hatásának hatásmechanizmusa még nem tisztázott.
A toxikológiából ismert, hogy a szulfid képződés általi magas koncentrációjú kénhidrogén , vagy az SH-blokkolók a fémenzimek felszabadulását gátolják és ezzel hypoxiás ( csökkent oxigéntartalmú) sejt károsodást okoznak.( Henschler 1988, Valentin és munkatársai 1985)
A kén-hidrogén mérgezés tudatzavarral és központi légzésbénulással járó tünetei egyébként egy centrális idegességi hatásmechanizmusra utalnak.
Az ehhez szükséges intrakorporációs (elegyítési, bekebelezési) adagok mindenesetre sokkal magasabb értékekkel rendelkeznek, mint amit a természetes kénfürdővel elérhetünk , így a hatásmechanizmus azonossága kizárt.
Tehát összességében megállapíthatjuk, hogy a természetes kénhidrogénes fürdők egy primér analgetikus hatással bírnak, ami időközben a fibromyalgiás szindrómában szenvedő páciensek körében beigazolható volt. ( Gutenbrunner és munkatársai 1998)
Ez a hatás a bőr vérellátását növelő hatásával szemben szisztémás karakterrel rendelkezik , aminél a támadáspont ma még nem tisztázott.
A további vizsgálatok feladata az analgetikus hatás időtartamának és dózis függőségének a megállapítása lesz , a hatásmechanizmus tisztázása és a fájdalomküszöb lehetséges adaptív eltolódásainak , változásainak a kiderítése lesz( a sorozatos kénfürdőzések alkalmazása keretében).
Irodalom
Brückle W. A kénfürdő javallatai és ellenjavallatai a gyulladásos-reumás megbetegedések kezelésében( Pratzel HG, Sulphur/ Health Resort Medicine-I.S.M.H-kiadó 1995, 81-83
Brückle W. Bad Nenndorf, Egy reuma-gyógyfürdő fejlődése, Stuttgart: Schattauer kiadó, 1996
Német Fürdők Szövetsége, A kúra helyiségek definíciója, üdülőhelyek , gyógykutak és gyógyvizek. / Gütersloh: Flöttmann kiadó, 1991
Dirnagl K, Drexel H, Quentin KE – A balneoterápiás( fürdő orvostani) radiokén vizsgálatai a kénrezorpció vonatkozásában. Fürdő és klímagyógytan, 1956: 3:643-652
Gutenbrunner C, Englert G, Neues-Lahusen M. - A természetes kénfürdők és hidegkamrás hatás kitétele fibromyalgiás szindrómában szenvedő pácienseknél. Phys.Rehab Kur Med. 1998, 8: 149
Gutenbrunner C, Hildebrannt G, Balneológiás kézikönyv(fürdő orvostani kézikönyv) és orvosi klimatológia. Berlin , Heidelberg,New-York, Barcelona, Budapest, Hongkong, London, Milánó,Párizs,Santa Clara, Singapur, Tokió, : Springer kiadó, 1998
Henschler D, Fontos mérgek és mérgezések, Forth W, Henschler D, Rummel W- Általános és speciális farmakológia és toxikológia Mannheim, Bécs, Zürich- B.I.- Tudományos kiadó, 1988, 739-808
Legler B, Pratzel H,Weinert D.- A Hs és a kénhidrogénes befúvásos fürdők analgetikus hatásának összehasonlító vizsgálata osteoarthrózisban. Pratzel H. Sulphur/ Health Resort Medicine, Geretsried: I.S.M.H.-Kiadó 1995, -122
Lotmar R, A bőr felszívódási képessége a gyógyvízben feloldott ásványi sókkal szemben. 1962, 9: 377-386
Pratzel HG, - A kén farmakológiája és toxikológiája. Pratzel HG, Bühring M, Evers A- Kén az orvoslásban, Grafelfing: Demeter Kiadó 1991, 42-51 Pratzel HG, Tent G, Weinert D- A thioszulfátot tartalmazó fürdők analgetikus hatása tendomyopátiás elváltozásokban. Geretsried: I.S.M.H-Kiadó 1995, 101-107
Pratzel HG, Aigner UM, Weinert D, Limbach.- A kéniszapfürdő analgetikus hatása lágyszöveti-reumás panaszokban. Geretsried: I.S.M.H. -Kiadó 1995, 109-115
Pratzel HG, Fuchs N, Weinert D, Limbach.- A kéniszapfürdő analgetikus hatásai osteoarthrózis és spondylózis esetén. Geretsried: I.S.M.H.- Kiadó 1995, 117- 120
Schick B.- A kénsófürdők hatásai és kompatibilitásai terápiai összehasonlításban, a cervikális (nyaki és lumbális spondylózisban szenvedő pácienseknél. München: LMU. Med. Diss. 1995
Schick B, Herklotz R, Legler B, Franke T,Pratzel HG- A kénsófürdők terápiás hatásai a nyaki és/ vagy lumbális spondylózisban. Geretsried: I.S.M.H. -Kiadó 1995, 121
Schindewolf G, - A kénhidrogén hatása a beteg bőrre, mint érzékszervre. Ach. Phys. Ther. 1953, 5: 146-149
Schnizer W, - A kénhidrogén és a bőr vérellátása. Pratzel Hg, Bühring M, Evers A- Kén az orvoslásban. Grafelfing: Demeter Kiadó 1991 / 53-56
Schnizer W, Erdl R, - A bőr mikrocirkulációjában a széndioxid és a kénhidrogén hatásai. Mérések a Laser-Doppler-Flowmetriával. 2. Phys. Med. 1986, 15: 116-120
Valentin H, Lehnert G, Petry H, Weber G, Wittgens H, Woitowitz Hj, - Munkaorvoslástan ( foglalkozási orvostan)- 2-es kötet: Foglalkozási ártalmak, megbetegedések. Stuttgart, Thieme Kiadó 1985
Weigmann R.,- Kísérleti vizsgálatok a széndioxid és a kénhidrogén bőrre való hatásairól Arch. Phys. Ther. 1953, 5: 144-146
