Az iparilag fejlett országok népességének nagy százaléka szenved valamikor élete során derékfájásban. Ezek a problémák gyakran minden erősebb kezelés nélkül megszűnnek néhány héten belül. Sok betegnél azonban a derékfájás krónikussá válik és hatalmas költségeket eredményez a közgyógyellátási rendszerekben. Kimutatták, hogy 12 héttel a tünetek kialakulását követően a betegek 35%-ának még mindig fáj a dereka. Egy éves kezelést követően a derékfájós betegek 10%-a továbbra is szenved a derékfájástól. A derékfájásban szenvedő betegek kevesebb, mint 15%-nál lehet kimutatni, hogy a gerincnek szerepe van a tünetek kialakulásában. A betegek nagy hányada olyan kiterjedt, nem körülhatárolt fájdalmakkal keresi fel kezelőorvosát, amelynek hátterében levő okot nem lehet egyszerűen megállapítani. Gyakran ezek a betegek a lágy szövetek olyan reumás betegségeiben szenvednek, mint a fibromyalgia és a myogelosis (izomkeményedés). A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek és izomlazítók hatásosak az akut derékfájás gyógyítása során, de a krónikus tünetek hosszú távú kezelésében olyan más eljárások hasznosak, mint például a tornáztatás. Mindemellett ezek az eljárások elsősorban rövidtávú hatással járnak. A derékfájás kialakulásának egyik lehetséges magyarázata a kötőszövetnek a megváltozott sav-bázis háztartás következtében történő megduzzadása.


Egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a sav-bázis háztartás zavarai számos betegség kialakulásához vezetnek. Általában a szokásos étrend savfelesleget tartalmaz, amit a veséknek kell kiválasztani.
Kimutatták, hogy a kor előrehaladtával a vesék savkiválasztó képessége csökken, aminek következtében nő a vér H+ (hidrogénion) koncentrációja. A fokozott savtermelő ételek fogyasztása és a vesék savkiválasztó kapacitásának csökkenése következtében kialakuló krónikus savtelítettség a csontok kalcium-vesztéséhez és az izomnitrogén másodlagos elvesztéséhez vezet. A savfelesleg egy része hozzákötődhet a sejtközötti állomány anyagaihoz, aminek következtében megváltozik annak vízkötő képessége és ezáltal a kötőszövet megduzzad.
Ezen kívül kimutatták, hogy a túlzott étrendi savbevitel növeli a sejten belüli savasságot is, ami számos sejten belüli folyamatra lehet hatással. Tehát joggal feltételezhetjük, hogy a krónikusan megzavart sav-bázis metabolizmus hozzájárulhat a derékfájás tüneteinek kialakulásához. A bázikus ásványi anyagok fokozott bevitele csökkentheti ezeknél a betegeknél a túlzott savasságot, ezáltal csökkentve a fájdalommal kapcsolatos problémákat. A feltevés igazolására krónikus derékfájásban szenvedő betegeket kezeltek a laktóz-bázisú, bázikus ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó táplálék-kiegészítővel (Basica) végzett nyílt vizsgálat során. A Basica (mely 1930 óta van a német piacon) olyan hagyományosan alkalmazott gyógyszerészeti készítmény, amelyet kimondottan a krónikusan megbomlott sav-bázis egyensúly visszaállítására használnak.
Méréseket végeztek annak megállapítására, hogy vajon a bázikus táplálék-kiegészítő számottevően csökkenti a fájdalom mértékét, megváltoztatja a sav-bázis háztartást, vagy módosítja az ásványi anyagok és nyomelemek anyagcseréjét.

Módszerek:
 
A nyílt kutatási vizsgálat során 82 krónikus derékfájásban szenvedő beteg (52 nő, 20-75 éves, átlagos életkor 50 év; és 30 férfi, 28-70 éves, átlagos életkor 46 év) kapott napi 30 grammot a laktóz alapú, bázikus, több ásványi anyagot tartalmazó táplálék-kiegészítőből (Basica) négy héten keresztül, a szokásos gyógyszerezés mellett. A BasicaŽ napi adagja összesen 43 mEq (milliequivalens) bázikus sót tartalmaz. A Basica-t vízbe, gyümölcslébe, teába vagy olyan ételekbe keverve adták, mint a müzli vagy joghurt.
A Basica ásványianyag-összetétele a következő (mg/napi adag) volt:
Ca (405 mg),
K (219 mg),
Na (375 mg),
Mg (20,4 mg),
mind citrát formában, illetve a Fe, Sr, Mn, Cu, V, Co. Ni, Rb, Cr, Ti, Te, Bi, Sn, W és Mo nyomelemek laktát formában.

Csak olyan betegeket vontak be a vizsgálatba, akik több, mint 3 hónapja szenvedtek derékfájásban, de nem voltak radikuláris (ideggyöki) tüneteik. A kiválasztott betegeknek a következő kritériumoknak kellett megfelelniük:
1. Kimutatott fájdalom öt testhelyzetből legalább kettőben (fájdalom ülés, állás, fekvés, séta közben vagy éjszaka).
2. Legalább 6-os fájdalom-pont egy elképzelt fájdalommérő skálán, amelyen 0 pont a fájdalommentességet, 10 pont az elviselhetetlen fájdalmat jelenti.
3. Az ismert laktóz-intoleranciában szenvedő betegeket kizárták a vizsgálatból.
A betegeknek azt javasolták, hogy szokásos étrendjüket tartsák a vizsgálat során, illetve nem kaptak kiegészítő kezelést (mint pl. masszázs, tornáztatás, stb.). Amennyiben szükség volt rá, fájdalomcsillapító használatát megengedték és az feljegyzésre került.
Valamennyi beteg írásos beleegyezését adta a vizsgálatban való részvételéhez.
A vizsgálat elején és végén a jól ismert Arhus derékfájás-mérő skálát (ARS) alkalmazták a betegeknél. Az ARS különböző kérdőívekből áll, amelyek a láb és a hát fájdalmaival, fájdalomcsillapító használatával, erőtlenséggel és fizikai gyengeséggel kapcsolatosak. A pontozás során a maximális 120 pont a derékfájás következtében kialakult teljes munkaképtelenséget, míg a 0 pont a derékfájdalomtól teljesen mentes állapotot jelenti.
A szublingvális (nyelv alatti) sejtek sejten belüli ásványi anyag tartalmának mérésére non-invazív módszert használtak. Azért esett a nyelv alatti hámsejtekre a választás, mert nem szarusodnak, oxigénigényesek, megújulási idejük 3 napnál hosszabb és könnyen hozzáférhetők. A nyelv alatti mintákhoz úgy jutottak, hogy a szövetet enyhén megkaparták a frenulum (nyelvfék) és a Wharton-csatorna között.
A sejteket szénlemezre vitték fel és standard sejttani fixálószerrel (2,5 % karboviasz, 95 % etanol) dehidrálták. A kenetek sok homogén, jól körülhatárolt sejtet biztosítottak a vizsgálathoz. A sejten belüli nátrium, kálium, kalcium, magnézium, foszfor és klór mérésére röntgensugaras mikroszkópos elemzést végeztek. A sejteket egy speciálisan kiképzett pásztázó elektronmikroszkópon vizsgálták, koncentrált elektronsugárral besugározva azokat; a röntgen-fluoreszcencia mérés biztosítja a sejten belüli elemek mennyiségének meghatározását (EXA-teszt; IntraCellular Diagnostics Inc., Foster City, USA). Magnézium meghatározására végzett 40 egymást követő röntgensugárzásos energia vizsgálat variancia-koefficiense a referencia standarddal 0,82 %-ot mutatott. Ezen kívül vénából heparinos fecskendővel vérmintát vettek. A teljes vérminta egy részét a vér-pH illetve az össz vérpuffer-kapacitás meghatározására használták a Jörgensen-módszerrel, amely elvégezhető az általános gyakorlatban jellemző körülmények között. A vérminta másik részét azonnal centrifugálásnak vetették alá a plazma elválasztása érdekében. A plazmát, a kivonást követően -20 °C-on fagyasztották. A kálium, kalcium, magnézium, vas, réz és cink koncentrációjának meghatározásához a plazma maradékát liofilizálták, plazmafeldolgozó műszerben (Technics, München, Németország) hamvasztották, 1 % HNO3-oldattal hígították, majd szekvenciális, indukciósan kapcsolt plazma-emissziós spektroszkópiával mérték (Jobin Yvon ICP-Spektrometer JY 138 Ultrace). Belső standardként vanádiumot használtak. Minden tizedik minta után standard referencia szérummérést (Seronorm, Merck, Darmstadt, Németország) végeztek a minőség ellenőrzése érdekében. A referencia szérumból készített 10 minta variancia-koefficiense 5% volt a kálium, 7% a kalcium, 6% a magnézium, 6% a vas, 9% a réz illetve 9 % a cinkre vonatkozóan.
A Basica adását az utolsó vizsgálat előtt két nappal befejezték, hogy kizárják a Basica intenzív hatását a vér- és szövetminták savassági értékeinél.

Az eredményeket statisztikai úton a páros Student-féle t-teszttel értékelték ki. Eredmények A Basica-val történő táplálékkiegészítés jól tolerált volt. Kedvezőtlen reakcióról nem számoltak be. Az átlag ARS-érték szignifikánsan, 49 %-al 41-ről 21 pontra csökkent négy heti kezelést követően. A 82 betegből 76-nál egyértelmű csökkenést értek el az ARS-érték tekintetében a táplálékkiegészítés segítségével.
Jelentős csökkenés történt az ARS mindhárom összetevője esetében, amelyek a fájdalom-index (- 53 %), az erőtlenség (- 49 %) és fizikai gyengeség (- 29 %). A vér össz pufferkapacitása szignifikánsan megnőtt 77,69 (+/- 6,79) mmol/l értékről 80,16 (+/- 5,24) mmol/l értékre (n=82, p<0,001). A vér pH is megemelkedett 7,456-ről (+/- 0,007) 7,470-re (+/- 0,007) (n=75, p<0,05), annak ellenére, hogy két nappal az utolsó Basica bevétel után történt a mérés. Mindössze a sejten belüli magnézium mennyisége nőtt 11 %-al, míg a többi sejten belüli ásványi elem mennyisége nem változott számottevően az EXA-teszt mérései alapján a szublingvális (nyelv alatti) szövetekben. A kálium, kalcium, vas, réz és cink plazmakoncentrációja a normális tartományban volt és nem változott szignifikánsan az adagolás következtében. A plazma-magnézium szintje enyhén csökkent az adagolást követően (- 3 %, p<0,05).

Tárgyalás:
 
Legtöbb, akut derékfájásban szenvedő beteg hamar, néhány hét alatt rendbejön, a három hónapnál tovább elhúzódó gyógyulás, azonban lassú és bizonytalan. Az ebben a vizsgálatban részt vevő beteg-populáció nem szenvedett kibírhatatlan fájdalmaktól, mivel az átlag ARS érték 41 pont volt a vizsgálat elején, szemben a maximális 120 ponttal. A 41 pontos érték mégis olyan állapotot mutat, amelyben gyakori szükség van fájdalomcsillapítóra és nehézséget jelent egyes napi feladatok elvégzése. A bázikus ásványi anyag táplálékkiegészítő szokásos terápia mellett a krónikus betegeknél történő alkalmazásának hatása erősen szignifikáns és - ami még inkább fontos - klinikailag releváns fájdalomtünet-csökkenést váltott ki.
Általánosan, az összes beteg 90 %-a javulásról számolt be. Különösen az ARS-en belüli fájdalom-index (amelyet a fájdalomnak megfelelő pontszámból és a fájdalomcsillapító használatából számolunk) csökkent. Ezzel szemben, a fizikai gyengeségre utaló index kisebb mértékben csökkent, rámutatva, hogy a krónikus változások egy része nem visszafordítható, vagy nem a felborult sav-bázis egyensúlynak tudható be.

A táplálékkiegészítőnek a sav-bázis háztartással kapcsolatos hatékonyságát a vér megnövekedett pufferkapacitása és a megnövekedett vér-pH mutatja.

A vér nyílt rendszert képez, amelyben a savasságban bekövetkező változások gyorsan és hatékonyan pufferolódnak, ezáltal elkerülve az esetleges káros pH változásokat. A vér sav-bázis jellemzőinek mérése, azonban csak az akut eset meglétét jelzi, és nem enged arra következtetni, hogy mennyi sav áramlik keresztül a rendszeren adott idő alatt. A vér pH-jában vagy pufferkapacitásában - még a normális tartományon belüli - diszkrét változások a napi felesleges savakkal szemben történő megfelelő ellenállás képességét jelzik. Jelenleg nincs olyan módszer, amely a kötőszövet vagy a sejtközötti állomány össz savkötő képességét mérné a betegeknél. Hasonló vizsgálatok csak állatkísérletek során végzett egyensúlyvizsgálatokra korlátozódnak. Olyan patkányokban, amelyeket savasító táplálékkal etettek, ki lehetett mutatni a sejten belüli sav nettó felhalmozódását, amíg a vér sav-bázis jellemzőiben csak apró változások történtek. A krónikus derékfájásban szenvedő betegeknél, a sejten belüli megnövekedett savtartalom jelenlétét közvetetten abból a tényből lehet levezetni, hogy az ásványi anyag táplálékkiegészítő a sejten belüli magnézium-tartalom szignifikáns növekedéséhez vezetett, mint azt a EXA-teszt mérései mutatták. Az átfogó tanulmányozás során kimutatták, hogy a nyelv alatti szövet ásványi anyag-tartalmának mérése a többi szövet sejten belüli ásványi anyag koncentrációjára nézve is reprezentatív.
A betegeknél a táplálékkiegészítő adása előtt mért átlagos sejten belüli magnézium-tartalom az egészséges populációnál mért referencia-tartomány (33,9-41,9 meq/l) alatt volt, bár a plazma magnézium koncentrációja a normális tartományban volt (0,75-1,00 mmol/l).
A táplálékkiegészítő adása után legtöbb beteg sejten belüli magnézium-koncentrációja a referencia-tartományon belüli értéket mutatott. A sejten belüli magnézium-tartalom szignifikáns növekedése nem a táplálékkiegészítő magnézium-tartalmának tulajdonítható, mivel az alkalmazott adagolás hozzávetőlegesen mindössze napi 20 mg magnéziummennyiséget biztosít, amely túl alacsony ahhoz, hogy magnézium-terápiaként szolgáljon. Tehát valószínűbb, hogy a sejten belüli magnézium-tartalom növekedése egy, a sejten belüli savtartalommal kapcsolatos hatásnak tudható be. A sejten belüli H+-ion koncentráció kismértékű, de krónikus megnövekedése felszabadítja a sejten belül megkötött magnéziumot (általában a sejten belüli összmagnézium-tartalom 95 %-a olyan ligandumokhoz kötött állapotban fordul elő, mint a DNS, RNS vagy fehérjék), ami megnövekedett szabad magnézium-koncentrációhoz vezet. Mivel a szabad magnézium koncentráció szigorúan szabályozott, a megnövekedett szabad magnézium koncentrációt a magnézium-efflux jelensége normalizálja, ami csökkent sejten belüli összmagnézium-tartalomhoz vezet.
Másrészről, ha a sejten belüli H+-ion koncentráció csökken, több magnézium kötődik a ligandumokhoz, a sejten belüli szabad magnézium koncentráció csökken és a magnézium influx-jelensége segítségével feltöltődik, ami megnövekedett összmagnézium-tartalomhoz vezet. Ennek a mechanizmusnak köszönhetően, a bázikus táplálékkiegészítő sejten belüli magnézium-tartalomra kifejtett hatását egyszerűen a savak sejten belüli csapdába ejtésének csökkenése magyarázza. Ezzel a magyarázattal kapcsolatos másik következtetést a plazma magnézium koncentrációjából lehet levezetni.
A táplálékkiegészítő adását megelőzően a plazma magnézium koncentrációja a normális tartományon belül volt, azt követően pedig még csökkent is, amiből a magnézium lehetséges sejten belüli felvételére következtethetünk. Nincsen arra utaló jel, hogy a megzavart általános ásványi anyag metabolizmusnak köze lenne a derékfájás tüneteinek kialakulásában, mivel (a magnézium kivételével) az összes mért ásványi anyag és nyomelem a normális tartományon belül volt és nem mutatott szignifikáns változást a táplálékkiegészítő adása után.
Az iparosodott országokban általában szokásos étrend naponta mintegy 50 meq H+ többletet jelent, amit a veséknek kell kiválasztani. A fő savterhelés a magas fehérjebevitelnek tudható be, de a foszfátban gazdag üdítőitalok is hozzájárulnak a magas étrendi savassághoz. Olyan táplálékkiegészítő adásával, amely 43 meq bázist juttat a szervezetbe, csökkenthető a különböző mechanizmusokon keresztül történő savterhelés-kompenzáció szükségessége. Továbbra is vizsgálat tárgyát képezi, hogy vajon az abnormálisan magas savbevitel vagy a meggyengült savkiválasztó kapacitás a sav-bázis egyensúlyának hiányához vezet-e a derékfájásban szenvedő betegeknél.
Végezetül, ennek a nyílt vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy a megzavart sav-bázis egyensúly hozzájárulhat a derékfájás tüneteinek kialakulásához. A bázikus, több ásványi anyagot tartalmazó készítménnyel történő egyszerű és biztonságos kiegészítés képes volt arra, hogy a vizsgálatban résztvevő, derékfájásban szenvedő betegeknél szignifikánsan csökkentse a fájdalomtüneteket.

Bázikus vitálanyagok reumatoid artritiszben
 
A reumatoid artritisz (RA), amit krónikus poliartritisznek is neveznek, gyulladásos izületi betegség. A népesség majd 1 %-t érinti, nőket háromszor olyan gyakran, mint férfiakat. A reumatoid artritisz a 30. és 60. életév között kezdődik, de minden életkorban előfordulhat és gyerekeknél is felléphet. Duzzadást, fájdalmat, merevséget és funkciózavart okoz a megtámadott izületekben. Leggyakrabban a kezet érinti, de a vállat, a könyököt, a térdet, vagy a lábfejet is megtámadhatja. Vizsgálatok azt mutatták, hogy a táplálkozás – különösen a sok gyümölcs és zöldség fogyasztása – erősen befolyásolja számos krónikus megbetegedés kialakulását. Ennek ellenére a sav-bázis egyensúlyra eddig kevés figyelmet szenteltek az RA betegek táplálkozásánál. A mediterrán táplálkozással kapcsolatos korábbi vizsgálatok adatai alapján feltételezhető, hogy az RA-ban szenvedők állapotára a bázikus étrend pozitív hatással van, mert csökkenti a nyugati étrend által okozott látens acidózist. Ezen komplex betegség terápiája tehát ily módon kiegészíthető. Eset-kontroll vizsgálatok bizonyították, hogy az, aki egész életében sok halat, olivaolajat és főtt zöldséget fogyaszt, megóvhatja magát a reumatoid artritisz kialakulásától, illetve csökkentheti a megbetegedés mértékét. 37 betegen végzett klinikai vizsgálat szerint az étrend bázikus vitálanyaggal történő kiegészítése (12 héten keresztül napi 30 g Basica fogyasztásával) a következő állapotjavulást eredményezte: - magasabb életminőség a fájdalom csökkenése miatt; - az érintett izületek jobb mozgathatósága; - a jellegzetes reuma gyógyszerek (NSAR) csökkentése és ezzel kevesebb mellékhatás. Az étrendkiegészítőt kapott csoport betegségaktivitása (DAS – Disease Activity Score) jelentősen csökkent, a vizsgálat végén 28 volt. A kontroll csoportban a vizsgálati idő alatt nem volt szignifikáns változás. A bázikus étrendkiegészítőt kapott csoport vizelet pH-jának vizsgálata azt mutatta, hogy az RA betegek sav-bázis háztartása megváltozott. Ugyanakkor a kalcium- és magnézium-szint nem változott sem a szérumban, sem a vérben, a gyulladás fokát mutató paraméterek (vérsüllyedés sebessége, C-reaktív fehérje) mindkét csoportban változatlanok maradtak. Ez arra utal, hogy a bázikus étrendkiegészítés a betegség fokát nem befolyásolta. Az a tény, hogy a bázikus étrendkiegészítőt kapott 19 betegből 6 csökkenteni tudta NSAR gyógyszereit azt igazolja, hogy a látens acidózis csökkentése a fájdalomészleletet pozitív módon befolyásolja. A bázikus ásványi anyagokkal való táplálékkiegészítés egy egyszerű és biztos terápia lehetőségét kínálja, amellyel a reumatoid artritiszes betegek panaszai enyhíthetők. Vormann professzor úr, a fájdalom összefüggésben lehet a krónikus túlsavasodással? Fájdalom akkor jelentkezik, ha az anyagcserében krónikus túlsavasodás esetén további savmennyiség termelődik. Ez akkor következik be, ha a sejteknek nincs elegendő oxigénje. Ilyen körülmények között a sejt energiatermeléséhez szükséges glükóz lebontás nem teljes, és az úgynevezett anaerob glikolízis során tejsav keletkezik. Normál esetben a savas terhelést a szövet puffer-tartaléka fel tudja fogni. A már savval terhelt szervezetben ez nem tud megfelelően működni és így keletkezik a fájdalom. A bázikus terápia a fájdalom-küszöböt megemeli, azaz a fájdalomérzet csökken. Milyen összefüggés van a reumatoid artritiszes fájdalmak és a sav-bázis háztartás között? A folyamatnak különös jelentősége van a reumatiod artritisz betegségnél. Ennél a köznyelvben reumának nevezett betegségnél a szervezet saját szövete ellen fordul és elsősorban az izületek porcrétegét támadja meg. A sav-bázis háztartás itt is szerepet játszik. A reumatikus megbetegedéseknél az izületekben lejátszódó gyulladás során sav képződik. Vizsgálatok azt mutatják, hogy reumabetegeknél az izületi rés folyadéka sokkal savasabb, mint az egészségeseknél. Ez a sav nagyban hozzájárul a tipikus reuma fájdalmakhoz, ami azt jelenti, hogy a fájdalom küszöböt hamarabb elérik, mint normál esetben. Mivel a reumás betegeknél a panaszok előterében épp a fájdalom problematikája áll, bázikus terápia alkalmazása javasolt. Krónikus reumatoid artritiszes betegek körében végzett hatásvizsgálat szerint egy bázikus termék (a Basica) alkalmazása jelentős fájdalomcsökkenést eredményezett. A bázikus terápiában nem részesült kontroll csoporttal összehasonlítva ezen betegek életminősége jelentősen javult. A bázikus terápia mellett a fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedését is limitálni lehetett. Meglepő módon ezekből a vizsgálatokból az is kiderült, hogy a bázikus terápia a szervezet saját fájdalom-ellenes anyagainak, az un. endorfinoknak a termelését stimulálta. Ezeknek a boldogság hormonoknak is nevezett anyagoknak termelését vagy lebontását nyilvánvalóan befolyásolja a sav-bázis egyensúly. A bázikus terápia lehetne a reuma gyógymódja ? A reumának ez idáig nincs alapvető gyógymódja, így különös jelentőséggel bír, hogy a mellékhatás-szegény bázikus terápiával nagymértékű javulás érhető el és ezzel a magas mellékhatás-potenciálú gyógyszerek szedése csökkenthető. Hogyan reagál a szervezet a látens acidózisra a krónikus megbetegedésekkel összefüggésben? A savas terhelés egy részét a szervezet a csontokból történő ásványi anyag felszabadítással kompenzálja. Kkísérletek szerint már kis pH-változások is jelentősen befolyásolják a kalcium-háztartást. Savasító élelmiszerek megnövelt bevitele, ha összességében kicsiny a táplálék bázikus része, negatív kalcium egyensúlyhoz és csökkentett csontsűrűséghez vezet. Humán vizsgálatok bizonyították, hogy a túlsavasodás szupplementációval való kiegyenlítése pozitív hatással van a csontokra. Kísérletek igazolták azt is, hogy bizonyos fogyókúrák (így az Atkins-diéta) és a koplalás jelentős savterhelést okoznak. Bázikus anyagok megnövelt adagolásával a csontokra gyakorolt negatív hatások kompenzálhatóak. A savas túlterhelés azonban nem csak a csontokat támadja meg. A túlsavasodás növeli az izmok fehérjelebontó rendszereinek aktivitását, ezáltal az izomfehérjék csökkenéséhez vezet. Valószínűleg ez az egyik fő oka az életkorral összefüggő izomeltünésnek. A túlsavasodás hatással van a kötőszövetre is. Bizonyos kötőszöveti struktúrák (proteoglikánok) vízmegkötő képességét a rendelkezésre álló pozitív töltések mennyisége határozza meg. Ezen töltések savakkal történő semlegesítése csökkenő vízmegkötést eredményez. A vízmegkötés ugyanakkor a porcok, inak és szalagok funkcióját is jelentősen befolyásolja, mert meghatározza, hogy azok mennyire simulékonyak és terhelhetőek. A kötőszövet nem specifikus fájdalmait, mint pl. a derékfájást, de a reumatikus betegségekkel járó fájdalmakat is okozhatja ill. fokozhatja a túlsavasodás, egy bázikus pótlás tehát a fájdalom csökkenéséhez vezet Gyakori kérdések -Lehet-e hosszabb távon szedni a bázikus termékeket? Megfelelő vesefunkció esetén ezek a termékek az ajánlott napi dózisban időbeli korlát nélkül szedhetők. Az esetleges ásványi só és nyomelem túladagolás normál vesefunkciónál probléma mentesen kiválasztódik. Az életkor előrehaladtával a vesefunkció csökken, így az idősek számára rendszeres megfelelő orvosi ellenőrzés javasolt. A bázikus étrendkiegészítő azonban hosszú távon nem pótolja a gyümölcsöt és zöldséget, mivel így a szervezet nem jut hozzá fontos másodlagos növényi hatóanyagokhoz és ballasztanyagokhoz, ezért a kettő kombinációja javasolt. -Hogyan lehet, hogy néhány élelmiszer (pl. a citrom) savanyú ízű, a szervezetben mégis bázikusan hat? A gyümölcssavakat (pl. citromsav) a szervezet széndioxiddá (a CO2-t a tüdőn át kilélegezzük) és vízzé (H2O) bontja. Mindkét bontási termék semleges, így nem terheli a sav-bázis háztartást. -Hogyan hatnak a bázikus termékek a gyomorsavra – befolyásolják-e az emésztést? Összetételüktől függően a bázikus termékek különböző módon hatnak a gyomorsavra. Megkülönböztetünk citrátokat (szerves kötés, jó biohasznosulás) és bikarbonátokat (szervetlen kötés, inkább rossz biohasznosulás). A bikarbonátoknál a semlegesítés már a gyomorban megtörténik, azaz a gyomorsav mennyiségileg semlegesítődik, és ezzel széndioxid, víz, magnézium és kalcium klorid sók keletkeznek. A semlegesített gyomorsavat a gyomornyálkahártya gyorsan pótolja a karboanhidráz reakción keresztül, így H+ ionok jutnak a gyomorba és bikarbonát a vérbe. Ez bázikus hatású a vérre, mint ahogy a citrátok is. A karbonátok egyértelmű hátránya a citrátokkal szemben, hogy széndioxid képződik a gyomorban. A bikarbonátok gyorsan és rövid ideig hatnak, a citrátok először a bélből felszívódnak, majd folyamatosan az anyagcsere rendelkezésére állnak a savak semlegesítésében. - Helyénvaló-e a nátrium alkalmazása bázikus keverékekben? Az úgynevezett vitálanyagok, mint pl. a nátrium-citrát, bázikus hatása a citrát résznek köszönhető. A semleges, szervetlen nátrium-vegyületek nem tudnak savakat semlegesíteni, viszont a szerves nátriumvegyületek, mint a nátrium-citrát, fontos alkotó részei a bázikus keverékeknek. A legtöbb bázikus keverék nem nátrium kloridot tartalmaz, így nem befolyásolja a vérnyomást. Táplálkozási tanácsok reumabetegek részére Az artritiszes betegek izületei reggelente gyakran merevek és nem mozdíthatóak. A duzzadt izületek megnehezítik a legegyszerűbb napi teendők elvégzését, sokszor maga a járás is fájdalmat okoz. Az izületi bántalmak fokozódásának megállítására az artritiszes pacienseknek gyakran adjuváns terápiára, azaz bázikus kiegészítőkre és fizikai kezelésekre, mint a hideg-, ergo- és mozgásterápia, van szükségük. A terápiát „reuma-megfelelő” étkezéssel kell kiegészíteni. Az átállított táplálkozással az izületi gyulladás kordában tartható, a panaszok enyhülnek és így akár a fájdalomcsillapító szerek bevétele is csökkenthető. Ez az étrend segít továbbá a testsúly megtartásában vagy – ha szükséges – csökkentésében és ezzel az izületek tehermentesítésében. Semmiféle zsíros hús Általános, mindenkin segítő reuma-diéta sajnos nem létezik. Vannak azonban bizonyos alapszabályok, amelyek betartásával kialakítható az artritiszes betegek szükségleteinek megfelelő étrend. A reumabetegek számára elsősorban a hús, a kolbászfélék, a tojás és a teljes zsír-tartalmú tejtermékek fogyasztása kritikus. Ezek úgynevezett arachidonsavat tartalmaznak, amely gyulladást okozó hírnök anyagok képződését segíti. Minél zsírosabb egy állati eredetű élelmiszer, annál magasabb az arachidonsav tartalma. Az arachidonsav legfontosabb „ellenfele” az eikoza-pentaénsav (EPA), egy omega-+-zsírsav, amely a gyulladást közvetítő küldönc anyagok képződését gátolja. Különösen sok omega-+-zsírsav van a friss halakban (pl. lazac, makréla, szardínia, hering, tonhal) és a magas értékű növényi olajokban (pl. len, repce, búzacsíra és dió). Gyümölcsök és zöldségek Az izületi gyulladások stresszfaktorként hatnak a szervezetre: kártékony oxigénvegyületek, úgynevezett szabad gyökök szabadulnak fel, amelyek megtámadják a már károsodott szövetet és felgyorsítják a betegség folyamatát. Ezt megakadályozandó, az artritiszes betegeknek elegendő C- és E-vitaminra, valamint nyomelemekre (szelénre, cinkre és rézre) van szükségük, amelyek megkötik és ártalmatlanítják a szabad gyököket. Ez azt jelenti, hogy különösen sok friss gyümölcsöt, zöldséget, salátát, valamint teljes kiőrlésű gabona termékeket kell fogyasztaniuk. Az artritiszes betegek gyakran csontritkulásban, oszteoporózisban szenvednek, így ügyelniük kell a fokozott kalcium és D3-vitamin bevitelre. Ha a megnövekedett vitamin, ásványi anyag és nyomelem szükséglet fedezése táplálkozással nem megoldható, mikrotápanyag kombináció szedése ajánlott.